Rövidfarkú kenguru - Setonix brachyurus

Korábban Délnyugat-Ausztrália mocsaras területein nagyon elterjedt volt. Ma elsősorban a nyugati partoknál fekvő Rottnest-szigeten és a Bald-szigeten él. Amikor holland hajósok 1869-ben a nyugat-ausztráliai partoknál levő szigeten felfedezték, "patkányféle" állatnak írták le, és a szigetet patkányszigetnek vagyis Rottnest-nek nevezték el. 1930-ig a kurtafarkú kenguru a nyugat-ausztráliai elterjedési területén kifejezetten gyakorinak számított. Később állományai a kontinensen nagyon megfogytak, 1960-ra csak néhány maradvány populációja létezett a Perth környéki mocsarakban. A 20. század utolsó évtizedeiben állományai ismét megerősödtek és Nyugat-Ausztrália délnyugati vidékein ismét gyakorinak tekinthető a faj.Elsősorban a sűrűn benőtt nedves területeket kedveli, de Rottnest szigetén is, ahol alacsony a növényzet és kevés az ivóvíz, mégis jól elboldogul. Az állat fej-törzs-hossza 40-54 centiméter, farokhossza 24,5-31 centiméter és testtömege 2,7-4,2 kilogramm. A fedőszőrzet egyszínű szürkésbarna, sűrű és viszonylag erős; az alatta levő gyapjas szőr rövid és puha. Füle kicsi és kerek. Ahogy a legtöbb kengurunak, sokkal hosszabb a hátsó lába, mint a mellső. Éles karmai arra szolgálnak, hogy mélyedéseket ásson a földbe. Farkát kevés szőr fedi és vékony. A fej-törzs-hosszhoz viszonyítva sokkal rövidebb, mint a legtöbb kengurufajnál. A forró, száraz éghajlaton élő számos emlőshöz hasonlóan a rövidfarkú kenguru is úgy védi a testét a túlhevüléstől, hogy addig nyalogatja mellső és hátsó lábát, farkát és hasát, míg a nyál átitatja őket. A párolgás hűsíti a testét. E kengurufaj párban vagy csoportban él. Tápláléka fűfélék, alacsony és lágy szárú növények. Körülbelül 5 évig élhet. A rövidfarkú kenguru az ivarérettséget 18 hónaposan éri el. A kontinensen egész évben tart a párzási időszak. A vemhesség 27 napig tart, ennek végén egy alulfejlett kis kenguru születik, amely bemászik az erszénybe és rátapad egy csecsbimbóra.